Fájóbbnál-fájóbb vereségek

A legutóbbi jelentkezésem óta nagyot fordult a helyzet csapatunk háza táján, és sajnos nem pozitív irányba. A Sabers elleni meccset még úgy harangoztam be, hogy egy nyerhető meccs lehet, ezzel szemben sima verség lett a vége, és ez még csak a kezdte volt.....

Nyugat és kelet utolsó helyezettjei csaptak össze, ebből azt gondolhatta az ember, hogy egy szoros meccs lehet. Mi, olajosok persze sima hazai sikert vártunk, már csak azért is mert a legutóbbi meccseken egész szépen és eredményesen játszottak a srácok. Ezzel szemben ez a meccs teljes más volt, mint az előzőek. Igaz az első harmadban Hall (ki más?!) góljával vezettünk, de ezt követően megemberelte magát a Sabers és először egy emberelőnyös góllal egyenlített, majd a záró játékrészben újabb két találatot szerezve meg is nyerte a meccset. Természetesen lehet(ett) ezt a arra fogni, hogy sem Ebs, sem pedig Yakupov nem volt, na de akkor is! Ugyan annyi kapuralövésünk volt (36), mint az ellenfelünknek, és még is csak 1 gólt tudtunk szerezni. 

NYÓC-EGY!! (Jelen esetben egy-nyolc, de teljesen mindegy.) A Trollfoci nevű internetes oldal olvasó nyilván érti a "poént", akik pedig nem azok jelezzék nekem :) Sajnos a történelem ismétli önmagát, és nemzeti válogatottunk Hollandi elleni kudarca után kedvenc NHL csapatunkra is lecsap, ráadásul egy olyan meccsen, ahol mindig is presztízs volt az, hogy ki is nyer. Azt midig is tudtuk, hogy a Calgary ellen nem megy jól, de ezt (szerintem)  még a legvérmesebb Flames szimpatizánsok sem gondolták volna, hogy ennyire. Természetesen most is jól kezdtük a meccset, egy bitang nagy Petry góllal vezettük az elő harmad elején, de aztán nem volt kegyelem. Sorozatban 8!!! gólt lőve megnyerték a meccset a vendégek. Az ötödik vendég gól után igaz kapust cserélt Eakins, de Scrivens sem tudta megváltani a világot. 

Mielőtt le is írnám, hogy is kaptunk ki a cápák ellen, megemlítem azt, hogy a a meccs előtti nap az egyik edzésen megsérült Fasth, helyette az ECHL-es farmcsapatunk egyik kapusa, Laurent Brossoit töltötte be a cserehálóőr szerepkört. A meccsen amúgy természetesen megint mi szereztük meg az előnyt, ezúttal Perron jóvoltából. Erre a másodikban 3, míg harmadikharmadban 2 vendég válasz is érkezett, viszont az utolsó találatot a "mi fiaink lőtték", egészen pontosan Hall. Ez a gól viszont már csak annyit jelentett, mint "halottnak a csók". 

Következő meccsen  Ducks-ot fogadjuk, holnap délután pedig a beharangozót is megpróbálom megírni, és publikálni. 

(Ha valakinek esetleg "Laurent Brossoit"-tól kezdve fehér hátterű a szöveg, ne lepődjön meg, ugyan is nekem is. Sajnos nem tudom, hogy mi állhat a dolog mögött, de mihamarabb megpróbálom kideríteni)